Az első bejegyzésem témája a kommunikáció, azon belül is az az eset, amikor érzed, hogy baj van, de nem mered elmondani a társadnak. Mik lehetnek ezek? Igyekszem csak valós, a saját életemből hozott példákat hozni. 

Amikor észrevettem, hogy a párom felszedett pár kilócskát. Ezzel még nem lenne probléma, hiszen az emberi test is mozog a korral, életszakasszal, évszakokkal együtt. 5-6 kg már nálam intő jel szokott lenni. Ilyenkor finoman, de jelzem, hogy számomra ijesztő a gondolat, hogy ez a folyamat esetleg nem áll meg. Azért teszem ezt, mert ismerem magam, és tudom, hogy zavarni fog ez a hétköznapokban, a házastársi együttlétek alatt. Ilyenkor a nők elkezdenek egyre lengébb ruhákat hordani, ami számomra szintén nem vonzó. Ha nem teszem meg, hogy szólok, akkor tulajdonképpen hagyom, hogy esetleg tönkremenjen a házasságom.

Következtetésképpen: ha olyan változásra leszek figyelmes, ami veszélyezteti a párkapcsolatunkat, a vonzalmat, vagy az intimitást, akkor megteszem az egyértelmű jelzéseket. Nem félek a vitától, vagy a sértődéstől, mert azt akarom hinni, hogy el tudom úgy mondani, hogy ne bántsam meg ezzel. Ebben az esetben ez kivételesen nehéz feladat szokott lenni. Vigyázni kell arra, hogy ne okozzunk komoly sebeket a társunkban.

A másik példa, amikor az egyik fél nem meri jelezni, ha több egyedüllétre van szüksége. Egyszerűen számára ez fontos lenne. A második feleségem szeretett kicsit elvonulni, sorit nézett, és magával foglalkozott, általában csinosította magát valamilyen módon, például a kéz vagy lábkörmeit. Ilyenkor mindig büszkén mutatta meg, számított a véleményem. Örülök, hogy anno elmondta, hogy vannak ilyen igényei, így lehetőségem volt arra, hogy ezt megadhassam.

Miért nem meri elmondani? Mert fél a következményeitől, leginkább a rosszaktól: sértődés, veszekedés, elhidegülés.

Vannak ezeknél is komolyabb problémák, amikor valaki megtetszik. Elhiszem, hogy a legtöbb ember ezt már nem meri elmondani, de mit lehet tenni és miért?

Elhallgatom, és megpróbálom magamban elintézni. Ez akkor működik, ha szeretem a társam, és akkor felismerem, hogy ez a harmadik fél veszélyt jelent a házasságomra. Ilyekor a legegyszerűbb, ha megszakítom vele a kapcsolatot. Ha nem egy kolléga.

Megbeszélhetem a párommal. Amikor a második feleségemmel összejöttünk, leültünk beszélgetni. Elmeséltem, hogy én egy olyan házasságból jöttem, amiben félrelépett a feleségem. Elmondtam, hogy előfordulhat bármikor, hogy megtetszik nekünk valaki, ez emberi dolog. Kértem, hogy ha így járna, mondja el időben, hátha meg tudjuk oldani, vagy ha nem, akkor váljunk el békével. Azt gondoltam, hogy megbeszéltük, persze utólag nézve elég naív vagyok, ha azt gondolom, hogy valamit egyszer megbeszélünk, arra 5 év múlva emlékezni fog a másik. 

Ha viszont, nem mondja el, és közben a mi kapcsolatunk éppen nehezebb időszakában van, akkor az a másik férfi és én köztem elkezd nőni a kontraszt. Én egyre távolabb kerülök a páromtól, a másik pedig egyre közelebb, végül elér a kontraszt egy olyan mértéket, amikor már a másik férfi jobb döntésnek tűnik, és minden borul. Ezen a ponton már nem lehet megmenteni a házasságot.

Amikor eljut oda egy nő, hogy beleszeret, vagy csak nagyon feltűnik neki egy idegen férfi, akkor már biztosan tudnia kell, hogy nem boldog a házassága, és el kell döntenie, hogy erre a jelre mit lép. Meg akarja menteni, szereti még a férjét? Ha igen, akkor sajnos le kell ültetni, és el kell mondani, hogy mi történt. Ilyenkor a férj kap egy lehetőséget. Ha elég érett, ügyesen kezeli, és igyekszik közösen felderíteni a feleségével, hogy milyen problémák vezettek el idáig, és azokat megoldja. Dönthet úgy, hogy nem tudja kezelni ezt a csalódást, kiakad, kiabál, balhézik. Ezzel el is veszíti a feleségét rövid időn belül.

Ha tényleg kölcsönös szereteten és tiszteleten alapszik a házasság, akkor ezt is meg lehet oldani, ez még nem a világ vége. Akik megoldanak egy ilyen válságot, sokszor egy erősebb kapcsolatra fognak ébredni. Közös munka, közös siker, közös élet. 

Tudom, hogy félelmetes néha elmondani, hogy mi bánt minket, de fel kell ismerni azt, hogy ez a kapcsolatra is rámehet. Tehát, elég nagy a tét. Inkább elmondom, hogy megtetszett valaki és ezt meg akarom oldani, mint elmondom azt 1 év múlva, hogy válni akarok. 

Borzasztó érzés, amikor valaki még fiatal, és nem ismeri fel ezeket a veszélyeket, ezért nem is úgy éli meg, ahogy valójában történik. A fiatalok ezt úgy élik meg, hogy romlott a kapcsolat, várta, hogy majd jobb lesz, miközben feltűnt a horizonton egy ígéretesnek tűnő pali. A kapcsolat nem javul, mert a másik fél nem is sejti talán, hogy baj van, az idegen pali pedig a kedvességével és a figyelmességével pontosan tudja, hogy mit érhet el. Egy boldogtalan nőt nagyon könnyű lehet elcsábítani figyelmességgel, beszélgetéssel, türelemmel.

Bármi bánt Titeket, a legjobb ember, akivel megbeszélhetitek, az a házastársatok. Veszélyes elhallgatni, és nem megadni az esélyt arra, hogy reagáljon rá. Olyan kapcsolatban ne akarjatok élni, amiben nem mertek mindent megosztani a másikkal. 

Ha most van olyan problémád, amit nem mersz elmondani a párodnak, akkor már most is baj van. Jobb, ha minél előbb leülteted, és összeszedve a gondolataid, elmondod neki. Feltéve akkor, ha tényleg mellette szeretnél megöregedni.